Egy új lelkész annyira lámpalázas volt első szentbeszédekor, hogy alig tudott megszólalni.
Második szentbeszédje előtt felkereste hát a feljebbvalóját, és megkérdezte, hogyan tudná leküzdeni idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a misekehelybe, és néhány korty után már mindjárt lazábban fogja
 tudni folytatni. A következő vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, hogy még hatalmas
 égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán: pompásan érezte magát. Amikor visszatért a plébániára, talált
egy levelet a feljebbvalójától:

Kedves Testvérem

1. Legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet.
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe.
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. Az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. Tíz parancsolat van nem 12.
6. 12 tanítvány volt nem 10.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a, „nagydarab T-betűre”.
8. Nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával győzte le és nem, „lőtte szitává a rohadt seggét egy Magnum 357-essel”.
10.A kígyó tekergett az almafán, nem pedig az ,,Isten f*sza”.
11.Nem utalunk Júdásra mint arra a ,,f*szfej”-re.
12. A Pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük Keresztatyának”.
13. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem a Fater, a Kiscsávó és a Kriptaszökevény.
14. Júdás harminc ezüstpénzen adta el Jézust, és nem 2 fillérért, az Olajfák hegyén, és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek nem a büdös p…-ba.